„Több mint húsz éve írtam ezt a regényt. Nagyon sok minden változott azóta, például megszülettek a könyv mai olvasói. Azonkívül: a Rákóczi úton nem jár villamos, megépült a metró, gyorsvasút lett a HÉV, másmilyen a Belváros, s az ápolónőképzés formái is módosultak. Mások az árak, másmilyen a divat, növekedtek az igények. De úgy gondolom, hogy a legfontosabb nem változott. Nem változott a pályaválasztás buktatókkal teli, gyakran csalódásokat tartogató útja, ma is gyakran átélik a fiatalok azt a fájó ütközést, amellyel a jövőről szőtt illúzióik a valósággal szembesülnek. Nem változott – sőt rövid háttérbe szorulás után újra divatba jött – az érzelmek elsőbbsége az emberi kapcsolatokban. Talán nem így beszélnek egymással a mai szerelmesek, mint e könyv fiataljai, azonban azt remélem, hogy ugyanúgy éreznek. Nemcsak szerelemet, hanem szeretetet, haragot, barátságot, szánalmat, megbánást, örömet, csalódást is. Hogy így van-e, ezt majd az olvasók döntik el” – írja könyve harmadik kiadásáról Janikovszky Éva.