Tess Brackennek meg kell halnia. Nem azért, mert beteg, és nem is azért, mert agg – Tess Brackennek meg kell halnia, mert betöltötte hatvanötödik esztendejét. És az Egyesült Államok, amelyben Tess él – ezredünk utolsó évtizedében – eljutott a túlnépesedésnek arra a fokára, amely ellen már nemcsak születésszabályozással kell védekezni, hanem a hatvanöt éves lakosok kötelező „elaltatásával”.
Az Elmenőben félreérthetetlenül a máról szól: a jólét és a szervezettség mögött rejlő kietlenség, szeretetlenség, embertelenség, röviden: az elidegenedés – a ma valósága. Ezzel állítja szembe a szerző a múltat, Tess ifjúságát (vagyis a mai negyvenévesekét) ; nagy érzelmi telítettségű emlékekben idézi fel azt a világot, amely emberi tökéletlenségével és esetlegességével oly vonzónak tűnik a végleges elsivárosodás és szervezettség modern falansztervilágában.
Sumner Locke Elliott ausztráliai származású író, jelenleg az Egyesült Államokban él. Regényeker ír; az Elmenőben negyedik könyve. Utópisztikus elemekben bővelkedő művei azonban nem sorolhatók egyértelműen a tudományos-fantasztikus irodalom skatulyájába: az ő utópiája az elviselhetetlenné torzult „modern” világ nagyon is reális magból kifakadó lázálma, figyelmeztetés a jelenben rejlő veszedelmekre.