Thury Zsuzsa legtöbb regénye (nemcsak a Körülményes ifjúság, a Tű a lemezen és A bécsi országút) önéletrajzi ihletésű. most azonban előlép modellje mögül az író, s leveti „célszerű” köntösét is.
Új művének címe a háború utolsó hónapjainak pokoljárására, illetve Budapest felszabadulására utal. Bővérű cselekménye azonban tágabb összefüggéseket világít meg – az ifjúság varázsától a „bölcs” öregkorig, a szorongató történelmi körülményektől a legfrisebb amerikai látogatás élményéig. A külöös életsors, „elkötelezett” íróság fontos állomásait láttatja többek közt. Hol a kellemes társalgás, hol a szenvedélyes ítélkezés hangján idézi fel a múltat, de törés nélkül, mindig humánus tartással. Az írót magát sem kímélő őszinteség tükrében mutatja meg a történteket – imponáló fölénnyel, játékos iróniával.
A tények sokszor önmagukban is megdöbbentőek, ám a közvetett fölidézés más dimenzióba emeli azokat, miként a személyiség zavarait, az egyéni választást, sőt a történelmi kort is. A furcsaságokon elcsodálkozhatunk, de a felelősséget soha nem háríthatjuk el magunktól.